Álomkeringő

 

Album: Levél nővéremnek 2. (1994)

Ha ez a dal tetszett akkor ezeket is nézd meg:

Parkunkban virág közt

Műdal


 

Bev: 6 x ||: C G7 :||

 

C

Látok én ott fenn egy nagy hegyet,
F                    C

Zúdulni belőle nagy vizet,
C                          G7

S a vízben sodródni mindenem,
G7                         C

Amim csak van énnekem.

 

Nagy barlang szájánál nézem ezt,
És látom hogy hátrafordulok:
Hogy barlangnak közepén szikla van,
Mely szikla forog, forog.

4 x ||: C G7 :||

S a kő alatt folyó patak,
Lassacskán vérpiros lesz a víz.
Magával sodor skarabeuszbogarat,
S virágos ágakat.

4 x ||: C G7 :||

Engem is elvisz a nagy folyam
Egy városba mely ismerős nekem.
S letesz egy utcában gondosan,
Ahol sok ember terem.

 

És kérdeznek ők, s én mondom nekik:
Hiába bíztattok emberek,
Elég volt mára, már nem énekelek,
Holnap majd talán lehet.

4 x ||: C G7 :||

S felkapja mind a széles folyó
az utcát s a bennetermő embereket,
És velem együtt mind elviszi
Addig míg felébredek.

4 x ||: C G7 :||

Szorosan lezárva tartom még,

Hogy szinte fáj, úgy a két szemem.

Mert szívemből így kiáltanék:

Ne szobám, ne add most vissza még

És te világ, te se add vissza még

Az öntudatot nekem!

Mint húron vonódó szálvonó
Szememen vibrál egy ér, Irén.
Felnyitom, s közli az öntudat,
Hogy levelem megírtam én.

 

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés